Hibás objektum

 

      Eszéki kirándulás2

ESZÉKI KIRÁNDULÁS

Résztvevő osztályok: 9.A – 24 fő

                                    9. B – 8 fő

                                    10. A – 3 fő

                                    2/14. – 5 fő – összesen 40 fő

Kísérő tanárok: Götzné Batta Mónika igazgatónő

                           Zsigmond Csaba – gyakorlatioktatás-vezető

   Tóth Csilla – tanár, osztályfőnök

   Gaál Gabriella - tanár, osztályfőnök

           

A Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Programjának köszönhetően lehetőségünk volt felkeresni testvériskolánkat a „Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ”-t Eszéken.

 2019. március 22-én reggel háromnegyed nyolckor indultunk. Pécs, Mohács érintésével értünk az udvari határátkelőhelyre.

Útunk első állomása Batina.

Itt Emlékmúzeum épült 1981-ben épült. A létesítmény tengelye pontosan a batinai emlékműre mutat.

1944-ben itt keltek át a szovjet csapatok a Dunán, erre emlékmű emlékeztet a folyóparton (Kiskőszegi csata). Ma híd áll a Dunán Batina és Bezdán között.

Az emékművet a Batinai csata tiszteletére 1946-ban Antun Augustinčić építette. A Batinai csata 1944. november 11-étől 30-ig tartott.

A monumentális alkotásról kitűnő kilátás van Pécsre, a Mecsekre és megcsodálhattuk a Bácskai Rónaságot is.

A következő állomásunk Csúza volt. Itt a református temetőt kerestük fel.          

Ács Gedeon (Beceneve: Gida; Bellye, 1819. augusztus 31. – Csúza, 1887. november 12.) református lelkész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc résztvevője, tábori lelkész századosi rangban, emlékíró sírjára helyeztük el a megemlékezés trikolorját, fejet hajtottunk emléke előtt. Ő volt az, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első napjaiban a híveknek a forradalom szükségességéről prédikált. Kiállt a személyi függőség, földesúri adózás és robot megszűnéséért. 1848. szeptember 27-én Laskón írta meg Kossuth Lajosnak címzett levelét.

A harcok kezdetén tábori papnak jelentkezett, így lett tábori lelkész századosi rangban, de nemcsak tábori lelkész volt, hanem fegyverrel a kezében harcolt a rábízott század élén. 1848. október 22-én Batthyány Kázmér vezetésével bevonultak Eszékre, de a következő évben kiűzték onnan őket a császáriak, Ács Gedeont pedig a pécsi börtönbe zárták. Még abban az évben szabadult, amikor visszatért gyülekezetébe. A világosi fegyverletétel után nem érezte magát biztonságban, Orsovánál csatlakozott a Török Birodalomba emigrálókhoz. Vidinben egy internálótáborban volt pár napot, majd egy kofferral néhány menekülttel – köztük Kossuth Lajossal – elindult Kütahya városába. Majd ez év szeptemberében a Mississippi nevű amerikai fregattra felszállva útnak indult Amerikába több társával egyetemben.

Gyötörte a honvágy, így 1861. február 23-án hajóra szállt. Áprilisban Drezdában tartózkodott, hogy megkaphassa az amnesztiáról szóló levelet. Május 19-én érkezett meg a levél, két nap múlva pedig megkapta a vízumot is.[8]

Magyarországra hazaérve nem fogadták szívélyesen, sokan véteknek tartották az ő emigrálását. Csupán családja örült hazajövetelének. Az egyházi hatalom nem engedte, hogy megkapja régi parókiáját Laskón, viszont helyettes lelkészi állást kapott Drávaszabolcson.

1862. február 23-án 4 csúzai hívő felkereste, hogy elvállalná-e a helyi gyülekezet szolgálatát. Pontosan két hónappal később megválasztották lelkésszé, ettől az időtől fogva a Dráva menti szórványokat gondozta haláláig. Élete utolsó évtizedéről kevés adat maradt fönn. 1887. november 12-én halt meg.

Tovább vettük utunkat Eszékre. Csúza és Eszék között a „Baranyai háromszög” magyar lakta településein utaztunk keresztül.

Idegenvezetőnk, kedves kollegánk nagyon jól ismeri a környéket, hiszen gyermek- és ifjúkorát itt töltötte, tanári pályáját itt kezdte. A „Laskói Általános Iskola” diákjait tanította a magyar nyelv szépségeire.

Útunk során érintettük, Hercegszöllőst, ami a középkorban Baranyavár birtoka volt. A településen rendezték meg a magyar reformáció első és egyben legfontosabb zsinatát, ahol lefektették a Hercegszöllősi kánonokat 1576-ban. A török hódoltság alatt elpusztult és csak az 1700-as évek elején nagyrészt magyar lakosokkal népesült be újra.

Következő állomásunk Laskó volt, ahol megcsodáltuk az ősrégi református templomot. 1544-ben itt működött Sztárai Mihály prédikátor, aki a következő pár évben 120 falut térített evangélikus vallásra Szlavóniában és Baranyában.

Elértük célállomásunkat, testvériskolánkat, a „Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ”-t. A testvériskolai szerződéskötésre ünnepélyes keretek között 2018. november 16-án került sor az Iskolai Zrínyi Napok záróünnepélyén. A szerződést Götzné Batta Mónika és Andócsi János igazgatók látták el kézjegyükkel.

Vendéglátóink szeretettel fogadtak bennünket. Sportesemény keretében diákjaink megmérkőztek egymással egy barátságos futballmérkőzésen. Majd tekintettük testvériskolánkat. Az iskola „színháztermében” tartottunk egy rövid megemlékezést, prózával, verssel és zenével emlékeztünk 1848. március 15. eseményeire.

Az iskola vezetése meghívott bennünket ebédre, babgulyást kaptunk, amit az iskola ebédlőjében fogyasztottunk el.

Az iskola történelem tanára kísért el bennünket Eszék óvárosába. Tartott egy rövid ismertetőt a város történelméről, majd sétát tettünk a patinás óvárosban.

Megtudtuk, hogy Eszéknek a török időkig magyar lakossága volt. A török 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. 1537-ben itt aratott győzelmet a török a császári seregeken, 1566-ban útban Szigetvár felé itt kelt át a Dráván II. Szulejmán szultán. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta.

Ezt követően a tavaszi napsütést a Dráva partján élvezhettük, ami mindannyiunknak felemelő élményt nyújtott.  

Hazafelé a beremendi határátkelőn hagytuk el az országot.

Hálás köszönetünket fejezzük ki a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetőségünk volt testvériskolánkat meglátogatni, részt venni ezen a sok élményt adó kiránduláson.

Szigetvár, 2019. március 27.

Gaál Gabriella kísérőtanár